A digitalizáció jelenéről, a digitális változás társadalmi vetületéről és lehetséges jövőképről szeretnék megosztani veletek pár gondolatot. 

A cégek ma már a digitalizáció fontosnak tartják, de úgy vannak vele, hogy még ráérnek, még nem jött el azaz idő. Viszont nagyon sok cégvezető csak az ügyfélszerzés és a vásárlásgenerálás szintjén megragad. Viszont a digitalizáció nem ismer határokat, és ha szeretnénk jól kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, akkor egy társadalmi szempontból is elismert szintre kell lépnünk. Erről szól a GDPR is. 

Ma a digitális átalakulás sokkal jobban kapcsolódik a robotizáláshoz, ami még a GDPR-nál is mélyebb emberi hatása van. Nagy kérdés tehát, hogy a társadalom mennyire van felkészülve erre a változásra. Üzleti oldalon még számtalan kérdés merül fel, például mihez kezd majd az "Y" generáció, akik csaknem esélytelenként indulnak a munkaerőpiacon. Hogyan fogják megtalálni a céljukat azok, akinek a munkáját kiváltják a robotok? Vajon segít-e mindezen a fiatalok digitális függősége?

Hogy milyen irányba megy tovább a digitális átalakulás, arról senki sem tud pontos képet mondani, de pár dolog azért tisztán látszik. Azt gondolom, hogy most egymással küzd a digitalizáció és az egész internet, hiszen elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mennyi információt szeretnénk magunkról megosztani, üzleti részen pedig mennyi információt tárolhatunk valójában. Erre volt nagyon jó ötlet, amiben meghatározzák, hogy mi az, hogy te saját magad kontrollálhatod saját adataid a neten. Ez a GDPR. 

Merül fel a kérdés sokakban, hogy a digitalizációnak hol van a határa? Nehéz most még megmondani, most egy olyan részben vagyok, ahol a szoftverek szépen felzabálják a világot. Elég csak a robotokra gondolni, persze mindig merülnek fel kérdések az üzleti oldalról. Az pedig tisztán kivehető, hogy a társadalomból egy réteg már kiesett a lehetőségekből. Eljutottunk oda, akinek már nincs esélyük belépni a munkaerőpiacra. Egyre komplexebb tudásra van szükség, viszont még képlékeny, hogy hova is jutunk. Az biztos, hogy az oktatás szerepe itt lesz nagyon fontos, hiszen balanszba kell hozni a dolgot, hogy az egyensúly megmaradjon. A fiatal generáció pedig a fogyasztói részbe kapcsolódik be, nem pedig az alkotói folyamatba. Lehet, hogy számukra csak a digitális világ létezik, de ettől nem lesz megváltás. A szóbeli kommunikáció tehát szépen kimegy a divatból, és az emberek csak digitálisan fognak kommunikálni egymással. 

Esélyek szintjéről vissza kell jönni, amely az emberek számára egy elfogadható digitalizált világot hozhat el. Ebben benne van minden. Szigorúan kell kezelni az adatokat, mikor ki, hogyan férhet hozzá. Az adattárolásban rejlő veszélyes és persze lehetőségek is óriásiak, hiszen nagyon brutál algoritmusok léteznek már, amelyek elképesztő elemzésre képesek. Nagyon becsülöm az Apple-t ebből a szempontból, akik az eszközeiket ügy kezelik, hogy az én vagyok. Valahol azt kellene elérnünk, hogy az ember az ember, nem pedig egy vállalat. Ha ezt nem nézzük és továbbra is hiszek a digitalizációban, hogy nagyon jó dolgok születhetnek, amelyek segítenek abban, hogy az életünk jobb legyen.